Ahogy ott feküdt, elhagyottan, mégis méltósága teljében a szemétdomb tetején, nem tudtam elmenni mellette. Éreztem, hogy néz. A lábaim nem vittek tovább, megálltam és visszanéztem. Megborzongtam. Valóban ő lenne? Itt? A kőbányai gettó legmélyén? Olyan valószínűtlen, mint az életben minden, ami…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
