Friss nikotinéhség lett rajtam úrrá,
Kényszeresen a távolba lesek,
Hol sejlik fel a retro cégér,
Nemzeti Dohányt keresek.
Vágyakozva nézem az utca hosszat,
S a füstbe ment terv felkavaró,
Úgy érzem, hogy kicsit bosszant,
Hogy, bár zsebemben van még dohányravaló,
Hosszú az út, míg a kezem a cigihez ér,
Mert a faluban nincsen trafik valamiér'.
Bezzeg a Fő utcán,
Ott szinte tolong,
A Nemzeti Dohányos barnaszín korong,
A városban kettőt lépsz, s a képedbe mered,
Az uniformisba bújt dohánybolt sereg.
Egyenlőség?
Ugyan!
A lényeg a profit,
Ki nézi szegény, vidéki prolit,
A bagózás úri sport, marad a szesz,
Még egy rendelkezés majd arról is tesz,
Hogy az alkohol is trafikba vonul,
A nép egyszerű fia az asztalra borul,
Bezár a bazár, a presszó, a kocsma,
Épül a magyar átlagember pokla,
A józanság az, mire nem lehet rászokni,
S az utcán ténfereg majd tízmillió zombi.
