A baromfiudvarban az a hír járja,
Hogy minden állat felkerült egy titkos listára,
A ravaszdi találta, a fészerajtó megett,
Mikor épp egy kövér pulykakakast lesett.
Bizony nem volt kedves senkinek a szöveg,
Morgott rajta minden fiatal és öreg,
De lássuk csak, mi volt a listába leírva,
Miért lett mérges minden barom, szárnyas, birka?
A kutya szolgalelkű, csontért bármit megtesz,
Hálás, pedig otthona egy szűk és szakadt ketrec.
A ló is csak rabszolga, kocsit húz napszámra,
Aztán meg, ha úgy van, ráül a gazdája,
A tehén tőgye lóg, s folyton füvet böfög,
A disznó messze bűzlik, s állandóan röfög,
A kecskék meg perverzek, egyre csak sót nyalnak,
A kos meg oly önfejű, hogy nekimegy a falnak.
Az ökör bamba jószág és buta, de nagyon,
A bika meg egyszerűen egy ronda, hülye barom.
A szamár elmebeteg, rúgkapál és ordít,
A birka csak füvezik és állandóan lódít,
A tyúknak igazából nincs is talán esze,
Hisz más gondja sincs, csak az hogy tele legyen begye.
A pulyka nem csak ronda, de a hangja is durva,
A liba bár fehér, de tudjunk, hogy mind kurva,
A kacsa folyton hápog, be nem áll a csőre,
Egy igaz mondatot sem lehet hallani tőle.
A kakasnak túlteng a tesztoszteron szintje,
Bár azt mondják, hogy rájár egy hímnemű pintyre,
Hajnalban kel, s mert aludni nem képes,
Mindenkit felordít, ez egyszerűen rémes.
Ezt jól megkaptátok, vigyorog a róka,
De, álljatok csak meg még egy rövidke szóra,
Nem számít az írás, buta vagy, vagy szép-e,
A hülyének, s okosnak, pont ugyanaz az íze.
S hogy e bölcs gondolat fennmaradt a légben,
Rókakoma ugrott, s harapott is szépen,
Elvitte a kakast s jóllakott belőle,
A lista majd beválik, tudta ő előre.
