Kedves, jó Zsebes Doki, Guten Tag,
Reméljük szorít már a bőrnadrág,
Reméljük fogaid is remegnek,
Mint annak a számos betegnek,
Akik, a kezed közé kerültek,
S ha nem fizettek, nem bántad, ha kihűltek.
Mondd meg nekünk bátran, te állítólag ember,
Az esküd alól ki az, ki ily' egyszerűen ment fel?
A gyógyításra szegődtél, nem a zsebmetszésre,
Orvosnak lenni hivatás, nem vetted még észre?
Áruld el, hogy tudsz még a tükörbe nézni,
Mikor ágyában sír egy szegény beteg néni,
Mert a spórolt pénzét te szépen zsebre raktad,
Hogy csajozós verdát vehess majd magadnak.
Ember, az orvoslás itthon nem biznisz,
Ha nincsen elég pénz belőle, ne hisztizz,
Nem titok ez régóta, s ha a pénz a lényeg,
Nem kellett volna erre a pályára belépned.
Húzz el szépen gyorsan, lesz rád kereslet,
Pénzbehajtót mostanában sok helyen keresnek,
S ha valahol betörik majd a finom kicsi orrod,
Van orvos diplomád, hát magadnak megoldod,
Lesz majd szép autó, villa meg csajok,
Luxusutak, whiskey, meg, ahogy akarod,
Hidd el az orvoslás nem neked való,
Ahhoz lélek kell és alázat, s az nincs neked te tahó!
