Doktornő kérem, álljon meg egy szóra,
Lenne itt egy joghézag, beszéljünk róla,
Egy üveg Jagert meginni ketten?
Holnap a józanság nem érhető tetten.
De most felejtsük el a józanságot,
Állítsuk fejére ezt a rossz világot,
Ha az ember öregszik mindig egy évvel,
Azt meg kell ünnepelni igen nagy hévvel.
Ma este nem ehetsz fél kiló epret,
Elvesszük tőled a salit, a retket,
Pakolunk egy púpos tányérnyi tortát,
Ami megtölti a Kiskegyed torkát.
Koccintunk egyet, aztán még kilencszer,
Mert a rövidital, egy igen jó idegszer,
Kisimulnak, a stressztől jött ráncok,
S megkezdjük lassan az ünnepi táncot.
Tesszük a lábunk jobbra és balra,
Ne aggódj, nem hányunk a festett falra,
S a Világnapról sem emlékezünk meg,
Keresünk más munkát a kis kezünknek.
S hogyha az est végén hazavisz utunk,
Abban biztos lehetsz, hogy már nem futunk,
Mert az egészségedre annyira vigyáztunk,
Hogy helyetted mind igen bepiáztunk!
