Mostanában nyugtalan a germán medve álma,
Attól retteg, veszélyben a mindennapi málna,
A sok tücsök-éltű lény csak azt lesi egyre,
Maradt-e még abból, amit begyűjtött a medve.
A portugál mókus csak a makkfocinak hódol,
A spanyol nyúl meg öltözködik, s kameráknak pózol,
A görög őz gondtalan sétál és tzazikit legel,
A ciprusi paradicsommadár a tengerparton hever.
A román szarka ezüst villán illegeti magát,
A magyar tücsök elhúzza a többi állat dalát,
Az ír vaddisznó herét rágcsál s sörben mossa csülkét,
Az olasz farkas üvöltözik, ki látott ilyen csürhét?
Hegedülnek, hancúroznak, tespednek a napon,
Mérges ettől szorgos medvénk mostmár igen nagyon,
Én csak folyton robotolok, s spórolok a télre,
S az én pénzemből él az egész UniErdő népe?
Menjetek a jó fenébe, lógjatok más nyakán,
Ha ez így megy, nem lesz holnap se ingem, se gatyám,
S hogy így morog, röhög rajta az erdei horda,
Dolgozzon csak, aki szorgos, hiszen ez a dolga,
Morogjon, hisz tetté nem lesz sohasem a buta szó,
Látod medve, kellett neked, ez az Erdő Unió?!
