Döntött a kormány, itt van a csomag,
Ha jobban megnézzük, nem ér túl sokat,
Van benne sok szép hangzatos szó,
Megállja helyét, mint napon a hó.
Áhítva hallgat a hűséges nép,
Oh, milyen magasztos, oh milyen szép,
Hallod az ajtón kopognak halkan,
Most vagy csak igazán, keményen bajban.
Mert a mentsvár, amiben bíztál,
Nem más az egész, mint felpumpált légvár,
Szép, de csak addig, míg mögé nem nézel,
S hátad mögött csak sötétet érzel.
Csak egy kiáltás hangzik a csendben,
Amint száz torok üvölti egyben,
Hallgat a mélység, süket a zaj,
Baj lesz még itt, nagyon nagy baj!
Mentsetek meg, túl nagy a hitelünk,
Mentsenek meg, mert már nem fizetünk,
Kéne egy kötél, mi megment a nyárra,
Vagy mivel felkötöm magam a fára!
