Véres köténybe bújva áll,
A Hentes, kezében oly nagy kés,
Készül szétnyűtt disznó a bálra,
A pecsenye mindjárt konyhakész.
Csattan a bárd, feszül az izom,
Belsőség fordul, máj remeg,
Vacsora lesz belőled hízóm,
Pörkölt, fasírt, s tán natúrszelet.
Comb, lapocka, tarja,
Oldalas, csülök és karaj,
A töpörtyűt még szalonna takarja,
S a májas hurka vért akar.
Körmönfont féldisznófejekre,
Kunkori malacfarok konyul,
A szűzpecsenye még hófehérke,
Bár a piac mögött már alkonyul.
Józsi, kéne négy szelet tarja,
Szép vékonyra vágd, csont ne legyen!
Nem, a vevő nem így akarja,
Hányszor mutassam még meg gyerekem?
Villan a kés, a Főhentes kezében,
Agyába sercegő vér kerül,
Omlik a Kishentes szerényen,
S a bontott disznók közt elterül.