Véres köténybe bújva áll,

A Hentes, kezében oly nagy kés,

Készül szétnyűtt disznó a bálra,

A pecsenye mindjárt konyhakész.

Csattan a bárd, feszül az izom,

Belsőség fordul, máj remeg,

Vacsora lesz belőled hízóm,

Pörkölt, fasírt, s tán natúrszelet.

Comb, lapocka, tarja,

Oldalas, csülök és karaj,

A töpörtyűt még szalonna takarja,

S a májas hurka vért akar.

Körmönfont féldisznófejekre,

Kunkori malacfarok konyul,

A szűzpecsenye még hófehérke,

Bár a piac mögött már alkonyul.

Józsi, kéne négy szelet tarja,

Szép vékonyra vágd, csont ne legyen!

Nem, a vevő nem így akarja,

Hányszor mutassam még meg gyerekem?

Villan a kés, a Főhentes kezében,

Agyába sercegő vér kerül,

Omlik a Kishentes szerényen,

S a bontott disznók közt elterül.