Nem értem én a magyar közéletet,

Elveszett minden humora?

Csak iktat és küldi az adócsekket,

S komolyabb, mint Vakbél Gyula.

A magyar virtust, nem tolerálja,

Savanyú tollvéget szopogat,

Miért nem lehet az országnak kutya-pártja?

Mely lihegve aktát tologat.

Cirkuszt a népnek!

A frissítés ráférne már a Házra,

Mint kutyaólra egy slagozás,

S a kutya talán nem ordibálna,

Vidámabb lenne a szavazás.

Hűséges állat a blöki ám,

Gazdája képébe belenyal,

Csonton is megél, ha nincs felsárra,

S, ha a gazda elmegy, ő belehal.

Kutyaütőink vannak, hát legyen kutyánk is!

Kellene némi mosoly a népnek,

Manapság csak vicsorog a polgár,

Mint kinek épp a farkára lépnek.

A másság elfogadása,

Napjainkban olyan divatos,

Miért baj, ha két farka van a kutyának,

Vagy, ha színre épp libafos?

Nem a külső a lényeg,

A tartalom és a forma egy,

Magyar Kutyát a Magyar Házba,

A játék már úgyis rég babra megy!