Valaki a minap ordított itt az on-line világban. Hangos volt. Én is ordíthatnék, de nem fogok. Inkább szépen, halkan mondom el, engem mi bánt.
Van egy új szokás terjedőben. Hogy beszéljek is róla egy ma olvasott cikk sarkallt, meg a hozzá fűzött kommentek, melyek jelentős része szerint nincs ezzel baj. Pedig van. Márhogy mivel? Azzal kedveseim, hogy újabban egyre többen érzik úgy, nem ciki oda üríteni, ahonnan pár perce még vidáman falatoztak. Ilyet ugye kultúr ember nem csinál? Ugye nem?
Dehogynem. Sőt!
Sokat megélt 22 éves hazánk fia azt találta nyilatkozni, hogy ő bizonyos skandináv országban még menekült is szívesebben lenne, mint itthon bármi. Majd hazafias hévvel ecsetelte, milyen rossz is a helyz ez a Magyarország. Elismerem, ez itt nem épp a földi paradicsom, de tulajdonképpen mitől is lenne az? Pláne most. De nem erről szeretnék beszélni, meg nem az Orbánról, Gyurcsányról, Bajnairól, Kunczéról, Vonáról, Schifferről, hanem a szokásról. Hogy újabban mindenki szidja a magyarokat. Márhogy a magyarok a magyarokat. Lenne kedves valaki elárulni, hogy ezzel mit kívánnak elérni? Mert, hogy a politikusok, akik ezt a szokást úgymond legitimmé tették, értem miért csinálják. Remélem, a magyar föld katapultként lövi őket a pokolba, amikor áldásosnak nem mondható, hosszú és nyereséges munkájuk végén megpihennek. De miért csinálja a polgár? A nép egyszerű fia? Mire jó ez?
Mert rendben hőbrögjünk itthon, morgolódjunk, tüntessünk, mondjuk ki, ami a lelkünket nyomja. Legyen így, ez kell, csináljuk. De az, hogy aki külföldre megy, úgy szidja a hazáját, mint a bokrot, az nincs rendben. Az nagyon nem ok. Valóban, Magyarországon nem úgy mennek a dolgok, mint ahogy 25 éve remélni lehetett. Nem tartunk ott, ahol a környékbeliek. S egyelőre ez egy elég labilis kis ország, hogy finoman fogalmazzunk, DE ez nem jogosít fel senkit arra, hogy elmenjen és úgy beszéljen Magyarországról külföldön külföldieknek, mintha ez maga lenne a földi pokol. Még akkor sem, ha ez valóban maga a földi pokol. Nem, nem és nem. És tudod miért nem?
Két dolog. Az egyik lehet, nem fog érdekelni, mert Te már ott kint megtaláltad a számításod, jól megy a szekér, soha jobban, s a büdös életbe be nem teszed a lábad IDE. De azért elmondom, hátha mégis, mint kultúr ember megérted és elfogadod: ha szidod a hazád, azzal minden szóval egy újabb szöget versz a koporsójába. Mert miért ne hinné el a külföldi neked, hogy az, ahonnan jössz maga a pokol, egy rothadó, undorító hely, ahonnan el kell menekülni és nincs benne több perspektíva. Miért ne hinné el? Hiszen Te mondod, nem az újság? S téged ismer, ad a véleményedre tehát igazad mondasz. Ha sokan vagytok, s ugyanazt szajkózzátok, egy idő után teljesen rajtunk ragad a szar. Nem csak a gazdasági elemzők, de mindenki fejében ott lesz: Magyarország nem kóser, nem megyünk oda. Magyarázzam ez miért rossz? Ugye nem kell.
A másik dolog, remélem ez - mert kultúr és büszke ember vagy - talán meggyőz majd, hogy máskor átgondold, mit is akarsz a hazádról mondani. Lehet, hogy mikor a magyarokat s Magyarországot szidod, a veled szemben ülő német, amerikai, olasz, norvég, holland, angol stb. helyeslően bólogat és igazat ad neked. Sőt, elmondja, hogy Te igazán nagyon fasza gyerek vagy s kedvel téged. De, amikor majd hátat fordítasz neki, ő azt mondja majd magának: furák ezek a magyarok, jó lesz vigyázni velük, ezek nem tisztelnek senkit és semmit. Ha a szülőhazájukról így beszélnek, mit várjak én tőlük? Meg fognak vetni téged. Mint az anya- vagy gyerekgyilkosokat szokták.
Miért? Mert az általatok oly magasra tartott országokban nem divat ám szidni az embernek a hazáját. Lehet, odahaza morognak, sörözés közben be-beszólnak az adórendszernek meg Merkel-nek titokban, de én még nem láttam egy olyan nyugatit sem,aki külföldinek, olyan kéjesen dagonyázva szidta volna a nemzetét, ahogy a magyar kivándorlók teszik. És nem azért, mert ott annyival jobb. Mindennél van jobb. Mindenki jobbra vágyik. Hanem azért, mert ez nem elegáns. Nem kultúr emberhez való viselkedés. A nemzeti összetartás és büszkeség (lehet, hogy nem vagyunk tökéletesek, de ezt nem hangoztatjuk másoknak) nem rossz dolog és, ha nem eltúlzott, elnyomó és kirekesztő, akkor tiszteletre méltó és elfogadott része az európai, sőt a világ kultúrának. Miért tisztelnének téged, mint magyar embert vagy Magyarországot mint európai országot, ha Te, a polgára sem tiszteled. Azért lássuk be, nem tisztességes, amit csinálsz, ha azt vesszük, hogy a szarnak kikiáltott magyar hazádból indultál azzal a csomaggal, amivel most boldogulsz ott, ahol vagy.
S még valami, amit ne felejts. Akár csak szerencsét próbálni mész, akár örökre külföldre, ne legyenek illúzióid, mindig magyar leszel. S ha szarral kened be az elhagyott asztalt, nosa szarszag bárhol megtalál. S a büdöset nem szereti senki.
