Újév, 2016 új érv, hogy sérvtelen élhessem
sértetlen serényéggel serkenő szellemben szenvtelen, ám
anyagiakban gyümölcsöző létem tovább.
S bár a fagyköntösben ragyogó lóhere szorító közelsége sem tükrözi szerencsecsillag fényét a tiszta, hideg éjben,
én azért önerőből,állami támogatás nélkül is,
mert harmadik puja híján csókos nem leszek soha,
szóval megpróbálom.
Spóroljunk!
Fogadom, hogy nem érinti számat eztán januárban frissen kunkorodó kacsú hetyke cukorborsóhüvely,
gomba,
abból is a burzsuj,
a macsó vargánya vastaghúsú husángja,
mely úgy csusszan le pecsenyés tacsakba burkolózva lágyan a mély torokba,
hogy utána a gyomorszáj is élvezettel zárul rá tartalmára.
Az ételélmény átka, hogy drága,
Leszek inkább takarékos tartalékos gyeden sem gyengélkedő gender ember,
ki tiszteli a klasszikusokat, melyek véleménye szerint,
Isten nem Évát és Évát, Ádámot és Ádámot, hanem csak úgy lazán,
pusztán helytakarékosságból, mert már akkor is tudta, hogy ez a fránya szex túlnépesedéshez vezet,
szóval, egy csatlakozót rendelt egy foglalathoz.
Ámen.
Leszek inkább alázatos s nem gyalázatos malackodó maca,
s a kunkori farkú időt beosztom jobban kezemben.
Így ha mocskos szavakat keres fejemben az indulat,
nem lesz az első gondolat klasszikusan:
oh igen, a konyha,
s a mosógép kontextusa is inkább,
egy rázósan terpesztett jelenet legyen fejemben elegyben,
mint erektáló ruhahalmokat magába fogadó, habzó szájjal kapkodó örökké nedves,
teregető eregető.
Kínos.
Nem lesz bizony tovább sárkány a nevem,
a homokos partokat pedig eztán még jobban kedvelem,
különösen, ha rajta meleg szél fújja a szivárványszín napernyők fodros széleire szálló gondtalan nevetésem.
Itt vagyok egyben és készen.
Jöjj új év, légy osztályrészem!
Nekem már mindegy, hogy harc vagy épp terem,
csak ma kérlek, ne engedd, hogy még egy falatot egyem!
Mert akkor rövid leszel s nem velős,
hanem inkább beles,
s ha a holnap reggel, a gyomromba beles,
hát az szar lesz a szó leganálitikusabb értelmében.
Buék!
