Este tizenegy óra. A legutolsó kollegám pont öt órája távozott az irodából. De én még mindig itt ülök a gép előtt. Határidő van, holnap indul a kampány. A többiek már a harmadik körnél tartanak a közeli romkocsmában és a hangulat tutira megint a csúcson. És én megint tudom, hogy amikor éjfél körül végre csatlakozom hozzájuk, két óra kell, s valamelyik félhomályos sarokban fogok groteszk pózban a kabátok tetejére dőlve aludni. De akkor miért is csinálom?
Mert bár lehet hülyén hangzik, de imádom.
Úgy nagyjából azóta, amióta a nagy amerikai szabadság filmek formájában is a nyakunkba szakadt, na azóta akar minden második fiatal marketinges vagy reklámszakember lenni.
Vonzó terep. Csupa izgalom, fények, színek, bulik és lazaság. Néhány jó rajz, egy kisujjból kirázott szlogen. Szuper alak, szuper ruhák, szuper kocsik, s persze az ellenkező nem legvonzóbb képviselői minden mennyiségben. Aztán a kezünk belelóg a bilibe.
Mióta úgy 12 éve nekikezdtem tudom, hogy le akarom írni, el akarom mondani, ki akarom kiabálni a világba, hogy ne járjanak úgy tucatnyian, százan, ezren vagy még többen évente, mint jómagam. S hála most a munkatársaim.hu ötletének és motiváló felhívásának, végre nekiálltam. És beszélek róla.
A marketinges (használjuk ez most gyűjtőfogalomként a reklámra, PR-ra rendezvényszervezésre, mert ugye egy tőről fakadnak) szakmában az a jó, hogy nem csak emberek milliárdjait vezeti meg a saját vágyaikon keresztül elkapva a töküket, de még saját magát is átveri. Vagyis azokat, akik csinálják. Keményen és kíméletlenül.
Kevés marketing szakra felvételiző, sőt egyetemről kikerülő ember van azzal tisztában, mit fog majd csinálni, ha bekerül - ha ugyan bekerül - a nagy marketing úthenger egyik csapágyába csavarnak. Amit a csavar általában csinál. Szorít és forog, amerre hajtják. Napi sokkal több mint nyolc órát, gyakran heti ötnél jóval több napot. Adminisztráció, futkosás, számolás, excelek, prezentációk, idegtépő socializing, számok, számok és számok, hogy igen, valóban megérte elkölteni azt a milliót arra az eszközre, és igen, valóban működik az a kreatív, amin két hétig, napi tíz órát agyaltunk, hogy tényleg eléri-e hatékonyan a nyolc és tizenkét év közötti rózsaszín szoknyát hordó, csillámpóni rajongókat. A marketinges nem ragyog a valóságban. Sokkal inkább érzi magát a non-stop szalagmunkásnak, mint valakinek, akinek a kezében varázslat és csillogás születik. És manapság nem a mosónők halnak ám korán. Ezt ne vegyétek fenyegetésnek. Viszont ne is mondjátok, hogy nem szóltam.
Nekünk magyaroknak a helyzete még a megszokottnál is rosszabb. Hála dicső multunknak. A magyar 
kapitalizmus ugyanis, mint valamilyen hátrányoshelyzetű, autista, 25 évesen még mindig nagyjából az első osztályban van. Most tanul olvasni. Ez számunkra azt jelenti, hogy a munkáltatóink és nem marketinges munkatársaink nagy része még mindig úgy áll hozzánk - jó esetben: mint szükséges rosszhoz. Rossz esetben: a pénznyelőgépkezelők, lusta kórusához. Lehet így is dolgozni, csak nem egyszerű.
Mondok is egy sztorit erről. Már vagy öt éve dolgoztam marketingesként, mikor megismertem jelenlegi férjemet. Villamosmérnök, ahogy a barátai is. Őt elbájolta az állandóan locsogó bájos pofikám, így nem törődött azzal mivel keresem meg a nap salátára valót. Bezzeg a barátai. A műszaki embernél kevés a nagyobb szakmasoviniszta. Mikor egy bulin megismertem őket érdeklődtek, hogy mit csinálok. Résen voltam. Mondtam: ciki, de bevallom, hogy sztriptíztáncosnő vagyok. Ettől először leesett az álluk, de utána vidáman csevegtünk tovább. Később, mikor bevallottam, hogy csak viccesltem, igazából marketingesként tengetem napjaim, megástam a kapcsolatunk sírját.
És az elfogadás csak egy dolog. Leírom mi NEM még a marketing szakma:
- családbarát
- stresszmentes
- kiszámítható
- kifizetődő
- közhasznú
- nyugdíjas állás
- valami, amihez elég az egyetemi tudás
A jó marketniges holtig tanul, mindig résen van és szárazon tartja a kifejezőképességét, meg az excel tábláit, amikkel bárhol, bármikor megvédheti a seggét. Felkészül rá, hogy gazdasági kírizisben ő az első, akit kirúgnak a cégnél, diplomáciai érzékét pedig a lehető legrövidebb idő alatt olyan szintre fejleszti, hogy egy atomháborút is meg tudjon akadályozni két perc alatt az USA és az oroszok közötti békéltető tárgyaláson.
Ha ezután sem sikerült elvennem a kedved, s még mindig olvasol, van még valami a tarsolyomban. Ez is egyfajta magyar sajátosság, tetováltasd fel a karodra, nehogy elfelejtsd:
A gyerekneveléshez, a focihoz és a marketinghez mindenki ért. És nem rejti véka alá nemtetszését, ha nem úgy csinálod, ahogy szerinte kéne.
Még mindig itt vagy? Hát! Azt hiszem, te tényleg vagy mazoista vagy (az most amúgyis divatos) vagy tényleg elszántad magad és akarod ezt a marketinges izét csinálni!
Ok!
Az elszántságod megvan hozzá.
Madách ugyan nem volt marketinges, de tudta a tutit. Ezt még tartsd szem előtt:
"Ember küdj és bízva bízzál!"
Hajrá!
a szerző 8 éve az egyik legnagyobb hazai ingatlanfejlesztő marketing menedzsere
Külön köszönet az inspirációért a munkatarsaim.hu oldalnak!
