A megálló szélén csendesen zömök kútágas mereng,
A hajnal szmogos ködfelhőkkel körötte dereng,
A város még alszik, így semmi sem zavaró,
A kútágason zöld műanyag takaró,
Idilli városi csendélet ez,
A kútágas töpreng, semmit se jelez.
Mi vérgre vagyok,
Miért állok-e térben?
Oh, alkotóm mondd,
Mi szülte a létem?
A városban szerteszét fémlábú testvérek,
Zöld műanyag alatt, jobb életet remélnek,
Keresik születésük rejtélyes titkát,
Vajon a BKK mikor ad itt át?
Nem ez a kérdés,
Zörög az Ikarusz megállva,
A kérdés az lehet,
Te kútágas, szép, s drága,
Minek egy városnak kútágas hadsereg,
Ha benne sok rozsdás Ikarusz kesereg,
Ha a metrósín széthasad,
S a kocsija lángol,
Ha télen a busz nem indul el magától,
A kérdés az itt kedves kútágasom,
Hogy már megint kinek jut ebből hasznon?
Ki vesz majd szép autót,
Családi házat,
Utazik tengerre, még az utas lázad,
Hogy nem jön a nyomorult villamos megint,
Az illetékes elvtárs megintcsak legyint.
Itt a sok kútágas horihorgas gémmel,
Távol néz az útra, rajta buszokat kémlel,
Óriás mutyiprojektnek nézhetné valaki,
Mely az utasoknak pénzét most szívja ki.
