Hegedült a tücsökbanda, vidáman húsz évet,
De a hangyák egy részének ebből biz' elég lett,
Unták már hogy még ők szépen a munkába járnak,
A tücskök kövér seggükön vígan citeráznak,
Megveszik mind a legújabb pittyegető bármit,
Míg a szegény hangya gürcöl s néha már-már sántít,
Sír a tücsök, mintha csápját tépné le egy seregély,
Ha nem cserren-csuppan néha, egy kis ízletes segély,
A tücskök berendezik szépen a rozzant hangyafészket,
Meleg szalmán heverészve nagy képernyőt néznek,
A hangya csak nyögdécsel, s ha eljárna a keze,
Megjelenik a tetveknek vidám hadserege,
Megvédik ők bátran, bárhogy, ki a tücsköt bántja,
Hisz a tetű minden jónak feltétlen barátja,
Leköpködi, megfujjogja a fáradt hangya-népet,
Ugyan ez a szegény tücsök neked meg mit vétett?
Tessék szépen jól tartani, mert dolgozni lusta,
Te meg szorgos vagy kis hangya, kettőre is fussa,
Tartsd a tücsköt zsíros koszton, megérdemli szegény,
Aki pénzkeresni nem tud, csak pofázni kemény,
Tücsköt verni ingyen cirkusz, ez kell itt a népnek,
Acsarkodni előmászik majd az összes féreg,
Nem nézik ők soha meg, hogy éppen kit bántnak,
Csak percegnek, s mindenfelé maró savat hánynak.
Jaj lesz neked szegény hangya, ha a tücsök ellen lépsz,
De légy bátor, legyél erős és egyszer legyél merész,
Az élet nem gyerekmese, de néha győz az igazság,
S nem lesz többé a kőhegyen hangos tücsök vigasság.