Üres vagyok, hideg és néma,
pedig úgy lennék a szerelem háza újra.
Szemem ablakában ragyogna a boldogság fénye,
csontkalitkája rácsain édes sanzonokat dobolna szívem,
s a hideg, őszi, szürkületben,
ha hazatérnél,
melegedhetnél a lelkemben égő tűz mellett,
Kedvesem. 
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
