Üres vagyok, hideg és néma,
pedig úgy lennék a szerelem háza újra.
Szemem ablakában ragyogna a boldogság fénye,
csontkalitkája rácsain édes sanzonokat dobolna szívem,
s a hideg, őszi, szürkületben,
ha hazatérnél,
melegedhetnél a lelkemben égő tűz mellett,
Kedvesem.