Kortárs (B)irodalom

Nekem a szemed a szerem, a hangod, a lépted, szívom létednek összes halk neszét, mondd hogy lehet, hogy nem veszti eszét mind ki lényedből csak egy kortyot is ihat?   .      

Megkeseredett, lelkemben rejtegetett édes szellemkép.

Üres vagyok, hideg és néma, pedig úgy lennék a szerelem háza újra. Szemem ablakában ragyogna a boldogság fénye, csontkalitkája rácsain édes sanzonokat dobolna szívem, s a hideg, őszi, szürkületben, ha hazatérnél, melegedhetnél a lelkemben égő tűz mellett, Kedvesem.

Megromlottak lelkemben a szavak, nem telnek a lapok. Ülök s csak nézem a budai hegyeket, messze vannak, én meg boldogtalan vagyok. S a penészes szavak a lelkemben fájnak nagyon, úgy szív tájékon balra. Vagy a lelkem fáj? Nem tagadom, elég fájós fajta. Olyan művész kivitel. Színes, szagos,…

A vágy nem nő cserépben, semmilyen zárt helyen, mert a vágy egy vadvirág, csak szabadban terem. Ott virít,hol méhek szállnak, illatozó kehlyébe, pajzán szellő játszadozik, s ő is hajlik kedvére. Ha cserépbe ültetgeted, locsolgatod, őrzöd, a vágy fonnyad, lekonyul,s majd ellopja az ördög.  

Hetente egyszer megnézem a képet, ahogy a kút mellett ülsz, s arcodon szalmakalap alatt, pihen a gondtalanság mosolya. Nézlek s magamat látom, ahogy a szőlősorok közt mezítláb a fűben, egy nyári délután feléd tartok. Jobb kezemben táncolva leng a szalmatalpú szandál, s dúdolva simítom…

Mindenki szívében vannak árnyékos sarkok, Ahol a múlt vágyai kacsatoll párnák között pihennek. Egy boros estén aztán a homályra fény vetül, S az árnyak képekké válnak az álmodó agyvelőben. Hamvukba fulladt szerelmek lehellnek orgonaillatot, Míg a hártyaszerűvé…

Éltem békés magányomban a Duna-parti ártérben, Csak a szél és néhány sirály, volt néha a vendégem, Ábrándoztam, vágyakoztam, egy nap megérkezett Ő, A mindennél erősebb, kék szemű szerető. Előbb lábam elé borult, s hívott messze magával, De én szilárdan kiálltam, s…