Hetente egyszer megnézem a képet,
ahogy a kút mellett ülsz,
s arcodon szalmakalap alatt,
pihen a gondtalanság mosolya.
Nézlek s magamat látom,
ahogy a szőlősorok közt mezítláb a fűben,
egy nyári délután feléd tartok.
Jobb kezemben táncolva leng a szalmatalpú szandál,
s dúdolva simítom…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
