Hegedült a tücsökbanda, vidáman húsz évet,

De a hangyák egy részének ebből biz' elég lett,

Unták már hogy még ők szépen a munkába járnak,

A tücskök kövér seggükön vígan citeráznak,

Megveszik mind a legújabb pittyegető bármit,

Míg a szegény hangya gürcöl s néha már-már sántít,

Sír a tücsök, mintha csápját tépné le egy seregély,

Ha nem cserren-csuppan néha, egy kis ízletes segély,

A tücskök berendezik szépen a rozzant hangyafészket,

Meleg szalmán heverészve nagy képernyőt néznek,

A hangya csak nyögdécsel, s ha eljárna a keze,

Megjelenik a tetveknek vidám hadserege,

Megvédik ők bátran, bárhogy, ki a tücsköt bántja,

Hisz a tetű minden jónak feltétlen barátja,

Leköpködi, megfujjogja a fáradt hangya-népet,

Ugyan ez a szegény tücsök neked meg mit vétett?

Tessék szépen jól tartani, mert dolgozni lusta,

Te meg szorgos vagy kis hangya, kettőre is fussa,

Tartsd a tücsköt zsíros koszton, megérdemli szegény,

Aki pénzkeresni nem tud, csak pofázni kemény,

Tücsköt verni ingyen cirkusz, ez kell itt a népnek,

Acsarkodni előmászik majd az összes féreg,

Nem nézik ők soha meg, hogy éppen kit bántnak,

Csak percegnek, s mindenfelé maró savat hánynak.

Jaj lesz neked szegény hangya, ha a tücsök ellen lépsz,

De légy bátor, legyél erős és egyszer legyél merész,

Az élet nem gyerekmese, de néha győz az igazság,

S nem lesz többé a kőhegyen hangos tücsök vigasság.