Nem szeretem, hogy vagytok,
Gyáva kicsinységetek ordításba rejtve,
Gyalogoltok végig az életen,
Szotyolahéjjal borítva az utcákat.
Nem szeretem, hogy vagytok,
A megbecsülést nem ismerőket,
Kik mohón csüngtök a pelikánanyán,
Mely önmaga fiókáit hagyja éhenveszni.
Nem szeretem, hogy vagytok,
Nektek természetes az ingyen,
S ha nem adnak, hát elvesztek erővel,
Méltatlan kínt és halált osztva szét.
Nem szeretem, hogy vagytok,
Gyermekeitek oktalan születve,
Romlást hoznak világra,
Létük csak dudva-életetek záloga.
Nem szeretem, hogy vagytok,
Az aranyba öntött büszkeségetek,
S hogy Isten nevét szátokra véve,
Mária képpel a nyakatokban mentek rabolni.
Nem szeretem, hogy vagytok,
Mert a jeges félelem fekete halálként,
Bújik új testbe, s közénk lopózva,
Pusztít el minket, kiknek csak múltja van.
