Kortárs (B)irodalom

Kocsis B. József, a barátainak csak Melós Jocó már második napja élt sárgára fóliázott autójában. Többnyire a kényelmesen berendezett vezetőülésben hallgatta a rádiót, s mikor melegebb órák voltak, szunyókált is kicsit a hátsó ülésen egy leterített pokrócon. Nehogy az álmában néha elcsöppenő…

Százharmic hektó, jó, magyar lőre, szlovák cukorral ízesre lőve, igyuk? Hamis a mosoly, a fogsor, a gulyás, de hogy a bor is hamis, nem épp jó fogás, igyátok! Keserű életre iszik a magyar, nyilván, ha keserű, édeset akar, felejteni gyosran, mélyen és örökre, milliónyi alkesz az árokban…

Képzeletbeli kampánybeszéd egy fiktív államban:   Isten úgy határozott kedves Honfitársam, Hogy újra engem választ majd az egész állam, Enyém lesz az ország, a hatalom s a mérleg, Amin minden honfitársat kedvem szerint mérek. Szavazzon rám, s megy is Önért az a luxus…

Írt nekem a NagyVezír, elsőbbséggel küldte, Mikor láttam bevallom, hátast dobtam tőle. Egy levél és csak nekem,  ez már igen srácok, Milyen kár, hogy néhány éve nem szavaztam rátok! Azt írja az elnök úr, hogy mindannyian győztünk, Szép magyar kalákában, mindenkit…

Az adós némán ült, Kezében fejléces papíron, Végzetes mondatok. Miért? Csak ez a szó lüktet agyában, Hol hibázhattam ily' nagyot? A hitel hízik, Még a nadrágszíjon, Már nincs több lyuk, Lóg a gatyám. Nem hiszek, De most imádkozni kéne, Segíts meg minket, oh,…

Segély és közmunka, túlóra és fusi? Hónapvégi matek, a héten nincs már husi! Ki becsüli meg a tisztes munkás kezet, Azt, aki lapátol és nem országot vezet? Lehet, hogy Magyarország jobban teljesít, De nem a minimálbér az, mi jobban lelkesít.

Cirkuszból volt elég, a nép már enni kérne, A puszta kenyér mellé kis szalámi is kéne! Ne kelljen ezért a parlamenthez menni, Legyetek hát bölcsek, s adjatok enni! Lehet, hogy Magyarország jobban teljesít, De a teli gyomor az, mi jobban csendesít.