Az adós némán ült,
Kezében fejléces papíron,
Végzetes mondatok.
Miért?
Csak ez a szó lüktet agyában,
Hol hibázhattam ily' nagyot?
A hitel hízik,
Még a nadrágszíjon,
Már nincs több lyuk,
Lóg a gatyám.
Nem hiszek,
De most imádkozni kéne,
Segíts meg minket, oh, Atyám!
Azt mondták, jó lesz,
S én elhittem,
Hazugság volt tán?
Nem tudom!
Dolgoztam, reggel, délben, s éjjel,
Hogy legyen saját otthonom.
Kevés lett ez is,
A félelem bére,
Megélhetésre oly kevés.
Megment-e bármi?
Nem hiszem!
Elnyelt minket a feledés.
Kezemben banki papír,
Mindennek vége,
Velem egy ország, süllyed el,
Mit járvány írtott ki, modern kór:
A devizahitel.
S a népek nem sírnak a temetésen,
A lyukra kuncogva mutatnak,
Ezek a magyarok!
Már megint?
Mától a pokolban mulatnak.
