A sziveden át ért utól a végzet,
S bár sajnos rövidre nyúlt földi léted,
Emléked örzi majd egy repülő bálna,
S egy madár, mely ezután már nem igen szállna.
A 67-es út mellett szomorúan állunk,
16 tonna bánat súlya nyomja a vállunk,
Az égbolt felettünk kék és narancssárga,
Ha itt lennél velünk, már semmi sem fájna.
A kés hegyén táncolt egy gyors és rövid élet,
S valamiért nagyon sokan szerettek Téged.
Mert erdő közepén, fényes utakon jártál,
Könnyek helyett jó reggelt kívántál,
Szívvel varázsoltál, furcsa magasban,
S bár gurult a kő, Te bíztál magadban.
Hitték sokan, hogy neked könnyű lehet,
Bár életed neked is egy volt, egyetlenegy,
Az égi varga szólít, itt az idő,
Mindig előre, jó utat, kedves Cipő!
