Ült a szarka a faágon,
S gondolkodott a világon,
Lám, mily dolgos mind a fecske,
Fészkére tér minden este,
Szép is lehet így az élet,
Miért nem születtem fecskének?
Vagy például ott a gólya,
A magas kémények lakója,
Nyaralni megy minden télen,
S nem didereg itt a jégen.
A kacsák álló nap csak úsznak,
Napmelegben elnyújtóznak,
Tó méretű medencéjük,
Sok kövér hal az ebédjük.
Kéne egy jól menő szakma,
Töprengett a fán a szarka,
De mi legyek, én ezt kérdem,
Mihez lehet jó érzékem?
Fényes tollban csinos vagyok,
Nappal csörgök, éjjel lopok,
Mi legyen a hivatásom?
Tehetségem kivirágzzon.
Arra járt a búbosbanka,
Tarsolyában HR szakma,
Megmondom én szarka neked,
Mitől lesz tele a zsebed!
Most jövök a kerek rétről,
Sűrű erdő közepéből,
Ott székel az erdőtanács,
Neked való az a bagázs.
Tagja a ravaszdi róka,
Minden állat tudja róla,
Nem veti meg ő a balhét,
S szereti a szaftos szajrét.
Farkas koma is tanácsnok,
Nem eszik ő friss kalácsot,
Véres minden nap a foga,
Retteg tőle a nyúl koma.
Hogyha igazság a téma,
Előjön a varangybéka,
Aki őt megkérdőjelezi,
Savat köp szemébe neki.
Belügyért a medve felel,
Hogyha baj van valakivel,
Intézi a karhatalom,
S nyakon vág a maci nagyon.
A pénz beszél, a kutya ugat,
Ásott hát magának lyukat,
Beállt ő is a vad néphez,
A korrupt állat seregéhez.
Na, mit szólsz te ehhez madár?
Jó munka ez, neked kijár,
Egy bársonyszék, selyemfészek,
Nem lesz többé gond megélned!
Hát legyen, ez szép kilátás,
Szólt a szarka, kell az állás,
Nem vagyok egy proli típus,
Így lett szarkánk politikus.