Mindenki elmegy egyszer,
S az emlékezés majd megfakul,
Ki nyomát a múltban hagyja,
Arról a történelem tanul.
Az élet súlytalan száll el belőlünk,
S az igazság mindig vitás,
Nincsenek már hősök, se zsarnokok,
Ki tegnap még szent volt, ma hibás.
A jövőbe lépve nem tudhatja senki,
Mit mond az utókor bölcs szava,
Ki lesz a népnek megnyomorítója,
S kit éltet egyként a haza.
A bársonyszékből a sírba lépve,
A lélek remegve elmereng,
A fényen túl a kárhozat,
Vagy a megnyugvás az, mi feldereng?
