Isten, bár már nem hisz benned a legtöbb élő magyar,

Azért még bőséget  és védő kart mind akar,

Szép múltjáról ábrándozva reménykedik egyre,

Hogy talán a nyomorból, feljut majd a Mennybe.

Hite hagyott tízmillió mammon istent imád,

Vajon a Bank meghallgatja a könyörgő imát?

Elhozz majd egy víg esztendőt a személyi kölcsön?

S a hitelkártya-zsoltára, mely csak azt zengi : költsön!

Szándd meg Istenem a magyart, mert a vész már közel,

A végső harc az ellenséggel nem zászlókkal jön el,

Árváinknak hulló könnye engeszteljen meg Téged,

S Ők már lássák újra, mi az igaz út, s az egy élet.