Kortárs (B)irodalom

Pálinkás

1.

Locsolkodni jöttem, szabad?

Hopp, a kölni otthon maradt!

De nem esem pánikba,

Van itt egy kis pálinka?

2.

Locsolkodni jöttem, édes,

Remélem, hogy nem vagy kényes!

Ugye, volt időd sütni?

Nesze egy kisüsti!

3.

A nők mind virágok, illatosak szépek,

Tojásom már van kettő, pálinkát kérek!

4.

Hajnal óta öntözök, nem egyszerű munka,

Riheg-röhög mindenhol a sok buta fruska,

Azt hiszik, hogy tojás kell, sütemény meg százas,

Pedig amit elvinnék, az egy üveg ágyas!

Közéleti

1.

Orbán Viktor felhúzta a bakancsot,

Locsolásért nem kérek, csak narancsot,

Kétharmados többségben az erő,

A pálinkát kapd csak azért elő!

2.

Zöld narancsfák alatt piros szegfűt szedtem,

Meglocsollak, s azután, adj valamit ennem!

3.

Lecsökkent a rezsi, utolért a jólét,

Azért tojás helyett kérnék inkább lóvét,

Drága volt a kölni, s a benzin sincs ingyen,

Meglocsollak Téged, édes, drága Kincsem!

4.

Drága az euró, drága a frank,

Száraz a torkom, száraz a tank,

Meglocsollak szépségem a legrövidebb úton,

Te meg fizess nekem ki egy tankolást a kúton!

Pajzán

1.

Jobban teljesítek, mint a magyar átlag,

Vedd le kicsi lány most gyorsan a ruhádat,

Meglocsollak szépen, s kilenc hónap múlva,

Nem csokinyulat hoz majd neked a gólya.

2.

Nem vagyok egy latin macsó, sem egy görög isten,

Csóró vagyok, se házam, se BMW-m nincsen,

De amivel meglocsollak, kincset ér az neked,

Nyisd ki a szád kicsi lány és hunyd be jól a szemed!

3.

Meglocsollak kicsi lány, húzd le a nadrágom,

De csak óvatosan, mert piros a tojásom!

Egyéb

Kölnit nem hoztam, tudom, hogy utálod,

Kellemes húsvéti ünnepet kívánok!

Jóból is megárt a sok, hát még a hóból,

Ide figyelj Téltábornok, érts már a szóból!

Tudjuk, hogy itt csövezni baromi jó neked,

A sok jó magyar csaj a jégcsapodtól remeg.

Mindenki vigyorog, mert ráfagyott a mosoly,

Húsvétkor szánkózás, mondd ez tényleg komoly?

Ununk már, de nagyon, mint az anyóst szokás,

Pakolj fel Télhaver és most aztán nyomás!

Húzz el végre délre, a kenguruk már várnak,

Vagy vigyél koktél jeget Dél-Afrikának!

Mostanában nyugtalan a germán medve álma,

Attól retteg, veszélyben a mindennapi málna,

A sok tücsök-éltű lény csak azt lesi egyre,

Maradt-e még abból, amit begyűjtött a medve.

A portugál mókus csak a makkfocinak hódol,

A spanyol nyúl meg öltözködik, s kameráknak pózol,

A görög őz gondtalan sétál és tzazikit legel,

A ciprusi paradicsommadár a tengerparton hever.

A román szarka ezüst villán illegeti magát,

A magyar tücsök elhúzza a többi állat dalát,

Az ír vaddisznó herét rágcsál s sörben mossa csülkét,

Az olasz farkas üvöltözik, ki látott ilyen csürhét?

Hegedülnek, hancúroznak, tespednek a napon,

Mérges ettől szorgos medvénk mostmár igen nagyon,

Én csak folyton robotolok, s spórolok a télre,

S az én pénzemből él az egész UniErdő népe?

Menjetek a jó fenébe, lógjatok más nyakán,

Ha ez így megy, nem lesz holnap se ingem, se gatyám,

S hogy így morog, röhög rajta az erdei horda,

Dolgozzon csak, aki szorgos, hiszen ez a dolga,

Morogjon, hisz tetté nem lesz sohasem a buta szó,

Látod medve, kellett neked, ez az Erdő Unió?!

Testvérem tegyük el ma a politikát,

A bajban nincs kormány, se elnök, se párt,

Csak egy kérdés marad: hogyan segíthetek?

Ma te adsz, holnap neked segítenek.

Nézz magadba kicsit, s tudni fogod,

Hogy gyűlölni testvéred nincsen okod,

Hogy a széthúzás az, mi elvezet oda,

Hogy hazádat nem menti meg többé csoda.

Isten küldött egy felhőt, pont ezen a napon,

Gondolkozz el ezen, magyar, de nagyon,

Ne átkozódj és ne siránkozz,

Tedd össze a kezed és imádkozz!

Ült a szarka a faágon,

S gondolkodott a világon,

Lám, mily dolgos mind a fecske,

Fészkére tér minden este,

Szép is lehet így az élet,

Miért nem születtem fecskének?

Vagy például ott a gólya,

A magas kémények lakója,

Nyaralni megy minden télen,

S nem didereg itt a jégen.

A kacsák álló nap csak úsznak,

Napmelegben elnyújtóznak,

Tó méretű medencéjük,

Sok kövér hal az ebédjük.

Kéne egy jól menő szakma,

Töprengett a fán a szarka,

De mi legyek, én ezt kérdem,

Mihez lehet jó érzékem?

Fényes tollban csinos vagyok,

Nappal csörgök, éjjel lopok,

Mi legyen a hivatásom?

Tehetségem kivirágzzon.

Arra járt a búbosbanka,

Tarsolyában HR szakma,

Megmondom én szarka neked,

Mitől lesz tele a zsebed!

Most jövök a kerek rétről,

Sűrű erdő közepéből,

Ott székel az erdőtanács,

Neked való az a bagázs.

Tagja a ravaszdi róka,

Minden állat tudja róla,

Nem veti meg ő a balhét,

S szereti a szaftos szajrét.

Farkas koma is tanácsnok,

Nem eszik ő friss kalácsot,

Véres minden nap a foga,

Retteg tőle a nyúl koma.

Hogyha igazság a téma,

Előjön a varangybéka,

Aki őt megkérdőjelezi,

Savat köp szemébe neki.

Belügyért a medve felel,

Hogyha baj van valakivel,

Intézi a karhatalom,

S nyakon vág a maci nagyon.

A pénz beszél, a kutya ugat,

Ásott hát magának lyukat,

Beállt ő is a vad néphez,

A korrupt állat seregéhez.

Na, mit szólsz te ehhez madár?

Jó munka ez, neked kijár,

Egy bársonyszék, selyemfészek,

Nem lesz többé gond megélned!

Hát legyen, ez szép kilátás,

Szólt a szarka, kell az állás,

Nem vagyok egy proli típus,

Így lett szarkánk politikus.

Éljen az új pápa, jó sokáig éljen,

A világjobbítástól ő soha se féljen,

Legyen olyan kemény, mint a pápa-lobby,

Holnaptól felejtsen el a világ lopni.

Jöjjön egy új kezdet, csapjon le az ige,

Legyen egyszerűen mindenkinek hite,

Engedd be az Istent,hogy mostmár ő lakjon,

Nálad, ahol eddig jót dőzsölt a mammon.

Legyen béke s bőség, s szülő tisztelet,

S vasárnap a templomok mind tele legyenek,

A kezeket az ima legyen, mi bezárja,

S nem az iPhone 5-ös egy új alkalmazása.

Ne legyen parázna senki ember fia,

Ne gyilkolja egymást az olasz maffia,

Gucci holmik helyet fehér gyolcsot öltsünk,

S többet szemfestékre egy fillért se költsünk.

Ízes káromkodást felejtsd el örökre,

Barátságosan nézz, arabra, törökre,

Gondolni se merj már ezután arra,

Hogy a szomszéd Józsi téged hogyan falna.

Ne kívánd a másét, úgyse lesz a tied,

Jobb, ha amid megvan másnak elviszed,

És ez csak az alap, hol van még a szentség,

Drága Ferenc pápa kívánunk szerencsét!

A sziveden át ért utól a végzet,

S bár sajnos rövidre nyúlt földi léted,

Emléked örzi majd egy repülő bálna,

S egy madár, mely ezután már nem igen szállna.

A 67-es út mellett szomorúan állunk,

16 tonna bánat súlya nyomja a vállunk,

Az égbolt felettünk kék és narancssárga,

Ha itt lennél velünk, már semmi sem fájna.

A kés hegyén táncolt egy gyors és rövid élet,

S valamiért nagyon sokan szerettek Téged.

Mert erdő közepén, fényes utakon jártál,

Könnyek helyett jó reggelt kívántál,

Szívvel varázsoltál, furcsa magasban,

S bár gurult a kő, Te bíztál magadban.

Hitték sokan, hogy neked könnyű lehet,

Bár életed neked is egy volt, egyetlenegy,

Az égi varga szólít, itt az idő,

Mindig előre, jó utat, kedves Cipő!

A baromfiudvarban az a hír járja,

Hogy minden állat felkerült egy titkos listára,

A ravaszdi találta, a fészerajtó megett,

Mikor épp egy kövér pulykakakast lesett.

Bizony nem volt kedves senkinek a szöveg,

Morgott rajta minden fiatal és öreg,

De lássuk csak, mi volt a listába leírva,

Miért lett mérges minden barom, szárnyas, birka?

A kutya szolgalelkű, csontért bármit megtesz,

Hálás, pedig otthona egy szűk és szakadt ketrec.

A ló is csak rabszolga, kocsit húz napszámra,

Aztán meg, ha úgy van, ráül a gazdája,

A tehén tőgye lóg, s folyton füvet böfög,

A  disznó messze bűzlik, s állandóan röfög,

A kecskék meg perverzek, egyre csak sót nyalnak,

A kos meg oly önfejű, hogy nekimegy a falnak.

Az ökör bamba jószág és buta, de nagyon,

A bika meg egyszerűen egy ronda, hülye barom.

A szamár elmebeteg, rúgkapál és ordít,

A birka csak füvezik és állandóan lódít,

A tyúknak igazából nincs is talán esze,

Hisz más gondja sincs, csak az hogy tele legyen begye.

A pulyka nem csak ronda, de a hangja is durva,

A liba bár fehér, de tudjunk, hogy mind kurva,

A kacsa folyton hápog, be nem áll a csőre,

Egy igaz mondatot sem lehet hallani tőle.

A kakasnak túlteng a tesztoszteron szintje,

Bár azt mondják, hogy rájár egy hímnemű pintyre,

Hajnalban kel, s mert aludni nem képes,

Mindenkit felordít, ez egyszerűen rémes.

Ezt jól megkaptátok, vigyorog a róka,

De, álljatok csak meg még egy rövidke szóra,

Nem számít az írás, buta vagy, vagy szép-e,

A hülyének, s okosnak, pont ugyanaz az íze.

S hogy e bölcs gondolat fennmaradt a légben,

Rókakoma ugrott, s harapott is szépen,

Elvitte a kakast s jóllakott belőle,

A lista majd beválik, tudta ő előre.

Hullanak mind egymás után a csillagok az égről,

A magasban sok sportikon bizonyosan szédül,

Pár hete Lance Amstrong-ot dobta le a nyereg,

Most meg Oscar Pistorius ki szégyenpadon remeg.

Véletlenül lelőtte a szép kis modell csaját,

Lehet unta már a lányka szép és szőke haját,

Állítólag baleset volt, hogy elsült a puska,

Azt hitte, hogy betörő a párductestű fruska.

Fura balszerencse jár most a sportolók körül,

Ennek csak a bulvársajtó lehet az, ki örül,

A potyogó csillagokról jókat lehet írni,

Kedves sporcsillagocskák, kezdhettek hát félni.

Schumaher-ről kiderülhet egy két hónap múlva,

Hogy az olajszőkítés, mi felvitte csúcsra,

Az Alonso skizofrén, és két évet ült sitten,

Vettel-nek meg igazából még jogsija sincsen.

Messi a spanyolajkú nem kapura játszik,

Hanem bevarrt bőrlabdában tán kokaint szállít,

A Federer ütőjében turbó rugó lapul,

Azért ütött a Nadalnak fonákot oly vadul.

Beckham úr az asszonykával lebukik majd egyszer,

Hogy a parfümük nem illat, hanem vegyi fegyver,

A Dakaron rakétákat csempészett a győztes,

A kosárlabda NB1-ben meg abszintot főztek.

Phelps bizonyos delfinvérrel tuningolja magát,

Kaszparov meg egy PC-vel cserélte ki agyát,

Tiger Woods meg igazából nem egy néger férfi,

Hanem egy kiéheztetett, szikár stájer néni.

Bulvárhírek úgy teremnek mint a fű a réten,

És nincs az a tehetség, siker, tudás, érdem,

Amit ki nem kezd, ha egyszer rosszat írnak róla,

S a bálványozott sztárból, senki lesz egy szóra.

Lemondott a pápa, miért tette, kérditek,

Ezt a tettet bizony nem sokan értitek,

Hatalom és pompa, az egyházi trónus,

Hódoló tömegek és dicsőítő kórus.

Elhagyni a széket és a pásztorbotot,

Bizony kell találni egy jó és nyomós okot,

Miért hagyja a főpap magára a nyáját,

Miért adja önként vissza papi koronáját?

Találgat a világ, beteg tán Benedek?

Vagy valami bünös titkokat rejteget?

Nem gondol senki sem egyszerűen arra,

Hogy a bánat az, mi a pápát elhajtja.

Mikor kézbe vette a hívők világát,

Feladatul kapta, hogy mindenen átlát,

Életben tartja a keresztényi igét,

S visszaadja majd az élők eltűnt hitét.

De mit tehet egy agg úr a sátánnak ellen,

Aki csupa csoda, szórakozás, kellem,

Aki száz alakban kísért minden népet,

S ki mit látni akar, ölti azt a képet.

Köztünk jár, tombol, ez az ő világa,

Szítja tüzét balgán 6 milliárd gyáva,

Meghajlik előtte, mélységesen hódol,

S egy okostelefonért tán lábat is csókol.

Igen, eltévedtünk, széles úton járunk,

Naponta a mammon kegyhejére járunk,

Szemünk nem az égre, a pénztárcánkra mered,

Elfelejtettük rég a Jézus Krisztus nevet.

Az otthont boldoggá a plazma TV teszi,

Minden szabad percünk 100 csatorna lesi,

Ne gondolkozz, fogyassz, s boldog lesz az élet,

Vágy mindenre, megkapod, nem is kell már kérned!

Nincsen elég pénzed? Van személyi kölcsön,

A lényeg az, hogy kezed minél többet költsön,

Múlasd az idődet szép, színes plázában

Az Új Világ istenének díszes templomában.

Ne adj, végy el inkább, hiszen megteheted,

Élj a mának, s ne szülj koloncnak gyereket,

Szép autó, nagy ház, tengerparti nyarak,

Több és csak több kell még, hajtsd hát tovább magad!

Ne szeress, csak élvezz, ne keresd a lelket,

Nem számít a belső csak a szálfa termet,

Az erkölcsi értéket vajon mennyin váltják?

S hány eurót ér egy tisztességek ábránd?

Ugye mostmár látod, mi lehet a baja?

Miért őszült meg végleg szegény pápa haja,

S hogy aztán bánatában meghalni nem tudott,

Fogta magát s búsan inkább elbújdosott.

Tekert gyorsan, vígan, szinte már-már pörgött,

Mégsem kapott lába ettől hörcsög görcsöt,

Ő a kalitkáknak bajnokszerű lénye,

Győztessé teszi őt minden pici génje.

Megnyerte a rövid, közép s hosszútávot,

Keréktekerésben az összes világszámot,

Tour de Hörcsög győztes jó párszor a koma,

S hát a szép futásból lett neki jó sora,

Sokkal nagyobb ketrec, fényes mókuskerék,

Irigyelte is őt minden szürke veréb,

Az ablakból lesték, hogy teker nap számra,

S hogy jut HörcsögAmsztrong újabb világszámra.

Példaképe lett a kis futóegérnek,

Mókusnak, degunak s a jámbor pelének,

Lesték, ünnepelték s bíztatták őt nagyon,

Keréktekerésből összejött egy vagyon.

Egy napon aztán, hosszú évek után,

Hörcsögünk megbukott, s nézett nagyon bután,

Mit talált a bagoly a hörcsögvizeldében,

Csak nem turbótápon éltél hörcsög, kérdem?

Hörcsög feje lógott, lába tekeredett,

Ugyan, bagoly, tekertél te már kerekeket?

Azt hiszed oly könnyű loholni nap számra?

S világcsúcsot futni minden hörcsög álma?

Veszekedett bőszen a kis szőrös jószág,

De hiába tette, a baglyok meghurcolták,

Elvették tőle a szép fényes kerekét,

S keselyűknek dobták szegény hörcsög belét.

Így vigyázz magadra jó olvasóm, kérlek,

Hogyha sikereddel ellenkezik érdek,

Felnyílnak a szemek, mik csukva figyeltek,

S kiknek útjában állsz, nem adnak kegyelmet.

Árultunk lakásokat,

Én meg a csajok,

Pörögtünk ezen sokat,

De most menni akarok,

Régóta nincs kiút,

Csak Zugló, Terrace, Sétány,

Mostmár elég volt, de nagyon,

Elég volt, de nagyon!

Új életcélt találtam,

Mert általában úgy van,

Hogy előttünk több út van,

Mert nekem bejön ez a szitu,

A karrier s a siker,

Ha tovább lehet lépni,

Várni tovább nem kell!

Rita lány, pá, szia, hello,

Véget ért már a Cordia-meló,

Ég veled, csaj, tudjuk ez a szitu,

Most továbbállsz tőlünk,

Oh, Ritu, Ritu, Ritu

A sétány félig kész,

S ebben nagy volt részed,

Szuper Főnök voltál,

Köszönjük ezt néked,

Hiányzol majd nagyon,

Tudjuk mi is neked,

Tibi sem mondja már,

Rita ezt oldd Te meg!

Új életcélt találtál,

Mert általában úgy van,

Hogy előttünk több út van,

Mert neked bejön ez a szitu,

A karrier s a siker,

Ha tovább lehet lépni,

Várni tovább nem kell!

Rita lány, pá, szia, hello,

Véget ért már a Cordia-meló,

Ég veled, csaj, tudjuk ez a szitu,

Most továbbállsz tőlünk,

Oh, Ritu, Ritu, Ritu

Te is tudod, hogy van,

Ha a búcsú perce itt van,

A húr mindjárt elpattan,

S sírunk egy csapatban,

mert a csapat

az már igen, ezt tudnod kell

mert az élet csak úgy lesz jó

ha nem felejtesz el minket, oh!

Rita lány, pá, szia, hello,

Véget ért már a Cordia-meló,

Ég veled, csaj, tudjuk ez a szitu,

Most továbbállsz tőlünk,

Oh, Ritu, Ritu, Ritu

Orsi kedves, véget ért,

A közös utunk veled,

Szép volt, színes a sok hónap,

Köszönjük ezt neked!

Színfolt voltál a Cordia,

Csapatban, egy virág,

Kinek a mosolya mindig,

Ragyogott le miránk.

Persze reggel Niki-kávé,

Nélkül, kicsit nehéz,

Ha az ügyfél morcosabb,

Vagy hangja éppen merész.

De Te mindent jól megoldasz,

Mit kezedbe adunk,

S néhány találó poénnal,

Ékesíted napunk.

Még az sem lep meg Téged,

Ha a WC eltéved,

S az ügyfél nagy indulattal,

Panaszkodik néked.

Az életre neveltünk,

Ezt nem tagadhatod,

Reméljük hasznos lesz majd,

A sok jó tapasztalatod.

Nem tudjuk, hogy hol keressünk,

Néhány hónap után,

Párizsban vagy Madridban,

A fő-fő divat utcán.

Reméljük, ha olyan messze,

Visz az utad tőlünk,

Megkapod az instant fröccsöt,

Amit neked küldünk.

Nem késel el majd egyszer,

Az oltártól sem Orsi,

S leendő uradnak,

Sem kell elszomorodni.

Kívánjuk, hogy találd meg,

Majd azt az új csapatot,

Akitől annyi szeretet jön,

Mit a Cordia adott!