Kortárs (B)irodalom

Bedurvult a kék folyó, víz alatt a német,

A rossz hír az testvérek, hogy ide is elérhet,

Jön az ár, ez nem vitás, szólt róla a kormány,

Gumicsizmát fényesít Pintér és az Orbán.

És Te hogy állsz honfitárs, van-e már lapátod?

A gáton is Jani vagy, raksz majd homokzsákot?

Vagy a székből okosan osztod majd az eszet,

Hogy az árvízkárokról ugyan meg ki tehet?

Születik majd sok komment és jó bölcs poszt arról,

A katasztrófavédelem, milyen bénán harcol,

Hogy mennyivel jobb lenne, így meg úgy csinálni,

Hajrá srácok, itt és most, fel lehet majd állni,

Mutassátok meg nekik, milyen hősök vagytok,

A gátakon dupla sor homokzsákot raktok,

Büszke lesz majd anyátok, és az egész nemzet,

Hogy az okoskodásból végre egyszer tett lett.

Kommentjeitek várom, de bocs, ha nem válaszolok,

Én ugyanis estétől már homokzsákot pakolok!

Most lett igazán csak meleg az olasz bőr csizma,

Kiderült a Dolcse fiúk rejtegetett titka,

Olyan trendet követtek, mely igazából tilos,

Ami kb. olyan merész, mint lilához a piros.

Az olasz APEH kiszagolta hiába a kölni,

A pénz-szag mindenen átjön, kár ezen görcsölni.

Armani-ban érkezik majd az olasz rendőr sereg,

Míg Dolcse és Gábbáná úr mélán azon mereng:

Vajon ők az elsők, kiket az állam megszivat,

S vajon a börtöncsíkos meddig lesz majd divat?

Magasan a világ fölött, fényes, fehér hóban,

Alszik a Hegymászó teste, de a lelke vajon hol van?

Fölszállt már a legmagasabb hegynek tetejére,

Ahol a szép csillagos ég, a földet elérte.

Az Úr a kezét nyújtja neki, s Őt magához hívja,

Gyere Fiam, itt a helyed, így lett ez megírva,

Az ösvényed itt végetér, a csúcsok csúcsán pihensz,

Szerető hazádnak innen a magasból üzensz,

Ne félj ember élni, mert az élet arra való,

Hogy megéld, miért megszülettél, s ne légy öncsaló,

Bátran merj az álmod után jó magasra mászni,

Ne légy gyáva a fotelből egy szép célért felállni!

A Hegymászó körülkémlel, a horizont tiszta,

Várja őt még sok égi csúcs magasságos titka,

Megpihen néhány órára, mert tudja, hogy várja,

A Mennyországban számos kedves Hegymászó barátja.

A megálló szélén csendesen zömök kútágas mereng,

A hajnal szmogos ködfelhőkkel körötte dereng,

A város még alszik, így semmi sem zavaró,

A kútágason zöld műanyag takaró,

Idilli városi csendélet ez,

A kútágas töpreng, semmit se jelez.

Mi vérgre vagyok,

Miért állok-e térben?

Oh, alkotóm mondd,

Mi szülte a létem?

A városban szerteszét fémlábú testvérek,

Zöld műanyag alatt, jobb életet remélnek,

Keresik születésük rejtélyes titkát,

Vajon a BKK mikor ad itt át?

Nem ez a kérdés,

Zörög az Ikarusz megállva,

A kérdés az lehet,

Te kútágas, szép, s drága,

Minek egy városnak kútágas hadsereg,

Ha benne sok rozsdás Ikarusz kesereg,

Ha a metrósín széthasad,

S a kocsija lángol,

Ha télen a busz nem indul el magától,

A kérdés az itt kedves kútágasom,

Hogy már megint kinek jut ebből hasznon?

Ki vesz majd szép autót,

Családi házat,

Utazik tengerre, még az utas lázad,

Hogy nem jön a nyomorult villamos megint,

Az illetékes elvtárs megintcsak legyint.

Itt a sok kútágas horihorgas gémmel,

Távol néz az útra, rajta buszokat kémlel,

Óriás mutyiprojektnek nézhetné valaki,

Mely az utasoknak pénzét most szívja ki.

A kapu bezáródik, indul a pánik,

Az öreg a netre megy s kiscsajokat ámít,

Áll még a lécem és pénzben sincs hiány,

Na, gyere kicsi szivem, én vagyok a király!

Perverz vén fazonok a neten,

Megáll tőlük az eszem!

Mit képzel magáról a sok vén sz*ros?

Hogy übermacsó, mert éppen kanos?

Amelyik gazdag, egyfolytában rinyál,

A csóró meg titokban pálinkát piál,

Az egójuk hatalmas, a dumájuk gyenge,

Csajozni taták, ne menjetek a netre!

Perverz vén fazonok a neten,

Megáll tőlük az eszem!

Mit képzel magáról a sok vén sz*ros?

Hogy übermacsó, mert éppen kanos?

Cicik meg lábak, nekik csak ez kell,

A sok öreg szivar csak azon stresszel,

Hogy a nő legyen hülye, a bogyó meg hasson,

Útoljára életében még egy jót b*sszon.

Perverz vén fazonok a neten,

Megáll tőlük az eszem!

Mit képzel magáról a sok vén sz*ros?

Hogy übermacsó, mert éppen kanos?

Szerelem, törődés, mindent beígérnek,

Tövig benyalnak a naív bigéknek,

Aztán, ha komolyabbra fordul a téma,

Menekül a papó, a telefonja néma.

Perverz vén fazonok a neten,

Megáll tőlük az eszem!

Mit képzel magáról a sok vén sz*ros?

Hogy übermacsó, mert éppen kanos?

Van egy jó tanácsom nektek srácok,

A nyugdíjasház nyitott kapuval vár rátok,

Nyaljátok a sót, a kaszás már közel,

S a halál tuti nem egy csaj lába közt jön el!

Perverz vén fazonok a neten,

Megáll tőlük az eszem!

Mit képzel magáról a sok vén sz*ros?

Hogy übermacsó, mert éppen kanos?

Azt sem tudtuk hogyan keressünk, egy másodállást,
Amíg dübörgött a gazdaság, nem vártunk mást,
Te sem bírtad már a talcsikát, miért falaznál?
Hiszen minden jegynek ára van, s néha elszáll.

Refrein:
A vonatjegy ár, feljebb megy már,
és ha az áremelés beindul, nincs megállás,
A vonat megy már, Te lemaradtál,
ha nem telik vonatjegyre se, nincs felszállás.

Mindig gyorsvonatban utaztunk, Aligától,
Mennyi lesz a vonatbérlet így, anyánk már számol,

Néha egymás ölébe ültünk, hogy más ne álljon,
Néha lehúztuk az ablakot, hogy a szag kiszálljon.

Refrein:
A vonatjegy ár, feljebb megy már,
és ha az áremelés beindul, nincs megállás,
A vonat megy már, Te lemaradtál,
ha nem telik vonatjegyre se, nincs felszállás.

A vonat jegy ár, nagy zajt csinál,
Ha drágább lett is, ne sírjál
Fizethetsz bár, a kosz, ami vár,
S a gyorsvonat is késik már,
Morogni kár! 

Az én Edzőbá'm egy olyan arc, akit

Labdával neveltek és,

Harcolt a Bayern- al,

majd leverte a Real-t is úgy bizám,

az én Edzőbá'm

Ő az én Edzőbá'm.

Az én Edzőbá'm egy olyan arc, akit

Tisztel az öt kontinens,

Ronaldo és a Beckham,

Meg két BL győzelem, úgy bizám,

az én Edzőbá'm

Ő az én Edzőbá'm.

Ref:

Kivel nyerünk majd?

Mondja Edzőbá', kedves Edzőbá',

Ki ordítja?

Fiam, rugjad má', jobbra rugjad má',

Ki szőröz majd velünk?

Mondja Edzőbá', kedves Edzőbá',

Úgy hajtanánk,

Ha még maradná', ha még maradná',

S lenne gól.

Az én Edzőbá'm, minden meccsen,

buzdít minket, sosem vidám,

Seggberúg, ha öngólt lövünk,

Leteremt,

De így nyerhetünk igazán,

Ő az én Edzőbá'm!

Véres köténybe bújva áll,

A Hentes, kezében oly nagy kés,

Készül szétnyűtt disznó a bálra,

A pecsenye mindjárt konyhakész.

Csattan a bárd, feszül az izom,

Belsőség fordul, máj remeg,

Vacsora lesz belőled hízóm,

Pörkölt, fasírt, s tán natúrszelet.

Comb, lapocka, tarja,

Oldalas, csülök és karaj,

A töpörtyűt még szalonna takarja,

S a májas hurka vért akar.

Körmönfont féldisznófejekre,

Kunkori malacfarok konyul,

A szűzpecsenye még hófehérke,

Bár a piac mögött már alkonyul.

Józsi, kéne négy szelet tarja,

Szép vékonyra vágd, csont ne legyen!

Nem, a vevő nem így akarja,

Hányszor mutassam még meg gyerekem?

Villan a kés, a Főhentes kezében,

Agyába sercegő vér kerül,

Omlik a Kishentes szerényen,

S a bontott disznók közt elterül.

Ha valamiért nem tudod Anyukádat, Nagyidat személyesen köszönteni, íme néhány rövid köszöntő, amit akár sms-ben is elküldhetsz.

Persze a személyes köszöntők is hasznát vehetik. Egy szép képeslap, benne egy kézzel írt Anyák Napi köszöntő minden mamait levesz a lábáról. Nem kell elmondanod, hogy tőlem van. ;)

Éljenek az Anyukák!

Anyáknak

1.

Te adtad nekem a világot,

Ma neked nyílnak a virágok,

Hadd legyek hálás Neked,

Fiad/Lányod, ki nagyon szeret:

.....

2.

A nap az égen fenn ragyog,

Látod, milyen nagy vagyok,

Köszönöm ezt Neked,

Fiad/Lányod, ki nagyon szeret:

.....

3.

Nekem van a legjobb Anyukám a világon,

A mai napon neki szívből kívánom,

Legyen boldog életének, minden egyes napja,

Hisz szereti őt nagyon, kitől e versikét kapja!

4.

Virágos a tavasz, így a szívem vidám,

Így szeretlek Téged, drága Édesanyám.

5.

Szép kis virágcsokrom, elmondja most neked,

Hogy a Te nagy Fiad/Lányod, milyen nagyon szeret!

6.

Köszönöm Anyukám, hogy mindig szeretsz engem,

Hogyha éhes vagyok, Te mindig adsz ennem,

Ha a szívem fáj, megvigasztalsz halkan,

Hogy számíthatok Rád bármiféle bajban.

7.

A szívem nagyon hálás,

A szemem kicsit párás,

Drága Édesanyám,

Köszöntelek Téged,

Te mindig szerető, áldott jó lélek!

8.

Szívemben hála és szeretet,

Boldog Anyák napját Teneked!

9.

Az enyém a legjobb Anya a világon,

Fogadd szeretettel kis csokor virágom!

10.

Köszönöm a türelmet, amivel neveltél,

Hogy bármit tettem, mindig szerettél,

Te vagy a legdrágább anya a világon,

Légy soká velünk, én csak ezt kívánom!

Nagyiknak

1.

Édes, drága Nagymamám

Légy boldog ma igazán,

Szeretettel gondol Rád,

A Te kicsi unokád!

2.

Köszönöm, hogy vagy, drága Nagyikám,

Unokád boldog Anyák Napját kíván!

3.

Szedtem drága Nagymamának egy csokor virágot,

Boldog Anyáknapját kívánok!

4.

Élj sokáig Drága Nagymamám,

Hogy meglásd,

Egyszer, nekem is lesz unokám! :)

5.

Éljen a Nagymama,

Jó sokáig éljen,

Süssön almáspitét,

És sokat meséljen.

Én pedig őt mindig,

Szeretni fogom,

Hogyha szomorú lesz,

Sírni nem hagyom.

Boldog Anyák napját!

Alábbi verset mi más ihlette volna, mint a Vak Komondor esete Balogh Józseffel. Feleséget/férjet/gyereket/anyóst/állatot/bármilyen gyengébbet verni ocsmány dolog, ezt mindenki tudja. Ilyen témát politikai mahinációkhoz felhasználni még aljabb. Mi lesz, amikor a birodalom visszavág? Elképzelni sem merem.

Politika-fixált troll barátaimnak az elolvasás előtt csak annyit - > a politikus, ha jobb, ha bal, ha közép egy kutya.

Kutyával és nővel eladható minden,

Ez a jó marketing egy bizonyos szinten,

Háborog a magyar, a komédia fekszik,

A politikus nem lop, most éppen verekszik.

Úgy hírlik, betörte az asszonykája fejét,

S korábban is verte szimpatikus nejét,

A szent pártkatona megbotlott, de nagyon,

S most a közvélemény kövezi őt agyon.

A vak komondor népi motívummá válik,

Mondják, a nőverés csak akkor számít,

Ha a pártban ül, az erőszakos egyed,

S narancslébe folytja, azt a kecses nejet?

Újabb kampánylufi, lejárató ragacs,

A pártpolitika látjuk, ismételten makacs,

Egyre mélyebre nyúl, s keni szét a kencét,

Sz@rba mártogatja a másik párt kedvencét.

Félek, nincsen vége, lesz még ettől vígabb,

Amikor majd szegény kisgyerekek sírnak,

Lesz még tiltott szegfű termesztés a réten,

És egy csupasz kuvasz lóg a kerítésen.

Én már nem meneteltem május 1-én, de apám még igen. Tőle hallottam néhány, mára a vörös csillaggal, meg az usánkával a történelem portartójába vonult indulót. Fogtam őket és 21. századi aktulitásokkal töltöttem újra, hogy méltók lehessenek a Nagy Magyar Szabadság idei megünneplésére a munka ünnepén.

Éljen a Munka és a Demokrácia, mindenkinek jó virslizést és sörhörpintést!

Itt van május elseje, A párttal a néppel, Mint a mókus - újratöltve

Itt van május elseje

Óbégassunk ma egyet srácok,

Még lehetünk Megasz@r sztárok,

Fogadjuk a tavaszt zajjal!

Itt van május elseje,

Sok kis haknis sztár jön össze,

Ők azt hiszik, hogy ez ének,

Ha plébekkel rázzák a népnek,

Ezek a barmok, zenélnek?

Nimand celebem kérlek,

Dobd el a mikrofont végleg,

S tanulj valami hasznosat, barátom.

Itt van május elseje,

Sok kis haknis sztár jön össze,

Ők azt hiszik, hogy ez ének,

Ha plébekkel rázzák a népnek,

Ezek a barmok, zenélnek?

Az iPhone 7-tel

Az áJfón 7-tel egy az utunk,

A jelszavunk – 4G-t a rétre,

Mi mobilfüggő ifjak indulunk,

A GPS nem visz ma félre?

Széttörte gépe házát, a laptopjában vájkált,
Apa pénze árán annyi kockafej.
Kövesd a Fészen, a sztár szavát,
És nőzni fogsz, te büszke ifjúság!
Az áJfón 7-tel egy az utunk,

A jelszavunk – 4G-t a rétre,

Mi mobilfüggő ifjak indulunk,

Mert másik mobil-app, ami kéne.
Hajnali friss térerő éled a hegytetőn fenn,
Most van csak feltöltésben a képünk, ez fasza?
Országunk végét érzi már
Hisz apái ellen küzd az ifjúság.
Az áJfón 7-tel egy az utunk,

A jelszavunk – 4G-t a rétre,

Mi mobilfüggő ifjak indulunk,

Mert új profil kép kell a Fészre.

A mazsola jó aszott

 A mazsola, jó aszott,
Az átlagember búb@szott,
Ajkáról ki sem fogy a *****.
Ha leülhet valahol,
Nagyot sóhajt, s panaszol,
Amíg tart a pszichológus óra.
Refrén. ||: Évek szállanak a hitel megmarad,
Oly sz@r ez az élet.
Jobb nem lesz soha, ez a munkás sora,
Mondja meg, mi a fenének élek? :||

Depressziós igazán,

A magyar polgár úgy biz' ám,

Elmenni, az egyetlen vágya,

De, nem beszél nyelveket,

S dolgozni se nagyon szeret,

Így külföld nem igazán várja.

Refrén II: Évek szállanak, a magyar mind vadabb,

Morog, stresszel, éhes,

Nem megy el soha, hiszen oly ostoba,

Reméli, hogy jobb lesz az élet.

Egész úton – a Ház felé –
Azon gondolkodám:
Miként lesz a pártkasszában,
Továbbra is dohány?

Mit vesz a magyar ezután is,
Ha csökken a rezsi?
Mi az, miről nem mond le soha,
Mi kellhet vajh' neki?

S jutott eszembe számtalan
Jobbnál-jobb gondolat,
Mit lenne a legjobb államosítani,
S végül a cigi maradt.

A Parlamentbe toppanék...
S bár szidták sokan anyám...
A 2/3-ad megszavazta... szótlanúl...
Mert tudják, lesz dohány.

Segély és közmunka, túlóra és fusi?

Hónapvégi matek, a héten nincs már husi!

Ki becsüli meg a tisztes munkás kezet,

Azt, aki lapátol és nem országot vezet?

Lehet, hogy Magyarország jobban teljesít,

De nem a minimálbér az, mi jobban lelkesít.

A bolygó neve Föld, az égből kéknek látszik,

Felszínén a szél, a felhőkkel játszik,

Testén erdők, mezők, hegyek és tengerek,

Békés vadállatok és békétlen emberek.

A Föld szelíden kering fényes napja körül,

Milliárd csillagnak mind egyenként örül,

Csak egyvalami búsítja a földanyai lelket,

Hogy az ember hűtlen, s háládatlan gyermek.

Nem tekint anyjára hálásan, nem áldja,

Csak fal és káromkodik telhetetlen szája.

Azt képzeli, pénzért neki mindent szabad,

Hogy a gazdagság az mi örökké megmarad.

Hogy ez az egy cél van csak, s minden más semmi,

Szegény ember mondd csak, hova akarsz menni?

Mikor anyád meghal, s kihül majd a teste,

Földbolygódon nem lesz már nappal csak este.

Füst és korom borít be várost, erdőt, rétet,

S egyszerre megszűnik, e csodálatos élet.

Nem dalol már madár és szellő sem rebben,

A Föld elnémul egyszer, s ülhetsz néma csendben.

Megöldöd, mert hagyja, teste kíntól remeg,

De te tovább ütöd, sanyargatod, vered,

Ember, hol a vége, a holnap hol talál?

Ha otthonod elveszett – s a bolygó neve: Halál.

Tavasz van, tavasz van,

Kizöldülnek a lombok,

Tavasz van, tavasz van,

Kivillannak a combok.

Tavasz van, tavasz van,

A rügyek kifakadnak,

Tavasz van, tavasz van,

A gatyák kidagadnak.

Tavasz van, tavasz van,

Allergia, hello!

Tavasz van, tavasz van,

Itt a kerti meló.

Tavasz van, tavasz van,

Lecsökkent a rezsi,

Tavasz van, tavasz van,

S még törvény sem kell neki!

Tavasz van, tavasz van,

Finom import eper,

Tavasz van, tavasz van,

A nép biciklin teker.

Tavasz van, tavasz van,

Végre itt a tavasz,

Akinek nem tetszik,

A TélPártra szavaz.

Hóátfúvás, árvíz, lánctalpas homokzsákok,

Mire mennek rá a magyar barátságok?

A narancs egy gyümölcs, a szegfű pedig virág,

Ne keverjen többet a pártállás vitát!

Lehet, hogy Magyarország jobban teljesít,

De a katasztrófa az, mi jobban egyesít.

Cirkuszból volt elég, a nép már enni kérne,

A puszta kenyér mellé kis szalámi is kéne!

Ne kelljen ezért a parlamenthez menni,

Legyetek hát bölcsek, s adjatok enni!

Lehet, hogy Magyarország jobban teljesít,

De a teli gyomor az, mi jobban csendesít.

Hogyan jut a politikus el a Mennyországba?

Oda is állami pénzen küldi majd a pártja?

S vajon ott is használható a mentelmi joga?

Vagy közbenjár Szent Péternél valamely rokona?

Nevét zengő hívő ima, angyal-himnusz zene,

Hiába a pénz, s hatalom az ő egy Istene,

Az, hogy lopott, csalt, hazudott talán egy semmiség?

Vajon van oly politikus, ki megér egy misét?

Fogy nagyon a magyar, kéne némi többlet,

Született hát gyorsan egy kiváló ötlet,

Segítsünk a népnek, párosodni nyomban,

Mert, ha késlekedünk, az ország belerokkan.

Vegyünk néhány infós, szemüveges arcot,

Adjuk őket hozzá egy pár bölcsész csajhoz,

Egy kis tánc, meg pia, s a történet kerek,

Eredményként bővül a középosztály keret.

A jó ötletnek haszna, kettő is van egyből,

Több lesz majd a magyar értelmes gyerekből,

Aki felnő egyszer, s a szüleit követve,

Szépen adózik majd a közös zsebekbe.

A másik előny pedig, érezhető máris,

Aki a szerelemből, szinte ki sem látszik,

Nem tüntet, nem morog, pártokat nem heccel,

Csenben hazamegy és inkább jókat szexel.

Távol még a jövő, de egyre közeleg,

Döntsd el ma mit akarsz, amíg megteheted,

Fogd a cuccot, s fuss, ha lehet még az idén,

Szorgos magyar kézre, mindehol van igény.

Vagy maradj, ha akarsz, szorgalmasan termelj,

Lakásodra hitelt már ne igen terhelj,

Adózz szépen, sokat, s csinálj vagy 5 kölköt,

S nem kérdezi senki, a segélyt mire költöd.

Légy példás polgára, szerető hazádnak,

Szavazz bizalmat, a legigazabb pártnak,

Csendben tűrd az igát, s ha véget ér a nóta,

Még a nyugdíj előtt, üljél ki a hóra!

Vagy, ha nem megy önként, az eltávozás, öreg,

Az öngondoskodás, segítsége jöhet,

A minimálbér nőhet, s közmunka is akad,

Jó szavazópolgár, szánd el szépen magad!

Eltelhet az élet burzsuj luxus nélkül,

A szegénység szép, s a mennyben is megtérül,

Az évek tova szállnak, nincsen már sok hátra

Tedd össze az aprót, s már most gyűjts farhátra!

A kemény vasat is megeszi a rozsda,

Ez az élet Lady, ezt mindenki sorsa,

Hiába voltál makacs, s kemény kezű elnök,

Az idő veled is jár, s egyszercsak fellök.

De elfeledni nem fog a hal és krumpli néped,

Beteszik majd könyvbe konszolidált képed,

Sóhajtoznak kicsit, s isznak még egy körrel,

Bánatukat megenyhítik, focival és sörrel.

Nyugojál békében, megtetted mit lehet,

Felnézhet rád minden politikus gyerek,

Nem dumáltál, tettél, bármi volt az ára,

S munkádat a cider szent hazája áldja!

Kár, hogy hozzánk nem jut, egy kemény kezű néni,

Aki sem az arcát se zsebét nem félti,

Aki tankkal viszi a forintot a mennybe,

Egy Acél-Bözske nálunk elnök nem lehetne?

Egy szép, füves, zöld mezőn birkák legelésztek,

Bodros fejű feketék, tarkák meg fehérek,

Éltek együtt boldogan, egyre csak füveztek,

Egymásban ők hibákat, sohasem kerestek.

Történt aztán egy napon, hogy arra járt a róka,

S félrehívta a Főbirkát, egy rövidke szóra,

Észrevetted-e komám, hogy milyen furcsa látni,

Hogy a fekete birkák, hogyan szoktak rágni?

A szájukkal a füvet, jobbról balra eszik,

Így, úgy látom bizony, több fűszál jut nekik,

A helyedben én komám megfigyelném őket,

Vajon ettől ezek itt, jobban meg nem nőnek?

Beleült a kétely-bogár a Főbirka agyába,

Rágás közben ki-ki néz a fekete birkákra,

Leste őket reggel is, délben, aztán este,

Hogy zabál a fekete, ő folyton ezt leste.

Jött a tél és a mezőn kevés lett az étel,

Szembe is állt nemsoká' a Kos a feketékkel,

"Kitudódott nem vitás, ti vagytok az oka,

Hogy a szép fűnek fele, már örökre oda.

Alattomos módokon a mi közös füvünk,

Elrágtátok magatok, fogadjátok dühünk,

Eztán minden birka csak balról jobbra ehet,

Aki ellenszegül, nem éli túl a telet."

A feketék nem értették, hogy a Kost mi bántja,

De azért betömörültek a Fekete Pártba.

Szemben állt hát két csoport, a jobbról ballra rágók,

S a balról jobbra legelők, a Főbirka-csodálók.

Nagy bégetésnek zaja járta be a rétet,

A hangra a farkasok éhsége felébredt,

S hogy nem volt egységben mind a sok hülye birka,

A nyájnak több mint a fele szépen ki lett írtva.

Lásd hát meg jó olvasóm, s figyelj oda kérlek,

Holmi olcsó uszítás, ne tévesszen meg Téged,

Ahol nincsen egység, s jó tolerancia,

Farkasfogra kerül a demokrácia.

Lecsökkent a rezsi, ujjongani tessék,

A jótékony mágust a Nagy Házban keressék!

És ez még mind semmi, itt vannak a tények,

A lista kicsit hosszú, hát elnézést kérek!

Nőtt a minimálbér, s a nyugdíjak értéke,

Több lett a rendőr, a béke mértéke?

Lenyomták az IMF-et, s a politikus számot,

S a csóró KKV-kra kivetett sápot.

A gonosz bűnözőkre háromszor csap Isten,

Vagy a karhatalom, tán különbség sincsen.

Lett új mentőkocsi, s adókedvezmények,

Hogy legyen miből etetni 3 csemetédet.

Akik tanárt vernek, a dutyiba mennek,

A szegény roma srácok ingyen ehetnek,

S aki rászorul, megoldja azt Bözske,

Hogy szép nyarait bölcs kormányunkhoz kösse.

A magyar talaj nincs a külföldinek szánva,

Kormányunk és pártunk ezt is kitáblázta,

Korelőtti nyugdíj és 3 év GYES nőknek,

S szép kis különadó a végkielégítőknek.

Minimál a hiány, s az államadós viszony,

Ez a körülírás, valóságos iszony,

S ha még nem vagy lelkes, egy újabb szép fikció,

Úgy nevezik, munkahelyvédelmi akció.

Kormányunk és pártunk, én ezt respektálom,

Ez az ország igaz, nem egy leányálom,

De az ember küzd és bízva bízik egyre,

Még sem jut fel soha a völgyből a hegyre.

Szépek mind a szavak, s a hangzatos mondatok,

A színes plakátok s a reklám szózatok,

De a magyar sajnos nem él mégse jobban,

A jól teljesítés, akkor kérdem, vajon hol van?

Drága egyetlenem, köszöntlek Téged,

Ünnepeljük együtt megszületésed,

Ha nem lennél, életem társtalan lenne,

S nem tudnám reggel ki ébresztgetne.

Ki töltené be hanggal a nappali órát,

Oly szeretettel gondolok kedvesem, oh Rád,

Érintésem várod, s remegsz, ha hívnak,

Gyönyörűm, karcsú és csillogó szép vagy.

Azt akarom légy velem mindig egészen,

Töltsd be okossággal, az én szürke létem,

Nem hagylak el soha, hiszem, érzem, tudom,

Én drága, hű társam, Mobiltelefonom!

Drága, vedlett oroszlánom,

Oroszlánvér van a szádon?

Kinek rágtad ki a belét,

Te kis ragadozó szemét?

Nem szokás a szavannákon,

Oroszlánt enni, barátom,

Az csak a keselyűnek juthat,

De csak akkor, mikor rothad.

Elért téged is az átok,

A nagy globalizációs álmok?

Reggel zsiráffület zabálsz,

Esténként BigMc-et kajálsz?

Hogy is van ez, én nem értem,

Bár te nem vagy az én vérem,

De az biztos, te is romlasz,

Ha saját fajtádra rontasz.

Emberibb lettél úgy látom,

Kedves, büdös oroszlánom,

De ez nem dicsőség neked,

Hisz saját magad eszegeted.

A Spektrumos hírhálóban,

Vergődsz majd, csendben és szótlan,

S a sok pucér, embergyerek,

Vígan tapsol, s rajtad nevet.

Mi lettél, nagy állatkirály?

Röhejes kis Tvcske-sztár,

Fogad csorba, szíved gyáva,

Mindennek meg van az ára.